Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
- I. könyv -
Anya mindig mesélt. Nem telt el úgy este hajdanán, a békeidőkben, kölyökkoromban :-), hogy ne lett volna esti mesém: könyvből, könyv híján fejből, ketten kreáltunk egy teljesen egyedi sztorit. Innen ez a hatalmas szeretetem a mesék és a fantáziavilág iránt: tudtam, hogy vannak problémák, megoldásra váró kihívások - nevezzük szörnyeknek... de a mesékből tanultam meg, hogy ezeket le lehet győzni. Nem a szörnyeid, a gyengeségeid, a hibáid határoznak meg téged, sokkal inkább az, hogy szembe mersz nézni velük, harcba szállsz és végül győzedelmeskedsz.
Tudod, a jó mindig elnyeri jutalmát.
Tudod, a jó mindig elnyeri jutalmát.
Lényegében ezért is örültem, hogy megjelent a könyvesboltok polcain a fent említett mű. Egy különleges mese, korosztálytól függetlenül: a könyvem körbejár a családban. Kezdtem én, most a húgom olvassa, aki átpasszolja anyának, ő pedig apának. Halkan súgom: apa nem olvas el mindenféle, holmi jött-ment "betűhalmazt" - bestseller ide vagy oda, az ízlésvilága kényes.
Egy rejtélyes sziget.
Egy elhagyott árvaház.
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény.
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Szerencsétlenségemre előbb láttam a filmet, mint olvastam a könyvet. Véleményem szerint a film önmagában oké, megállja a helyét, élvezhető... DE. Most jön a csupa nagybetűs DE: egyre inkább elválik egymástól a két történet. Valaki megmondaná, hogy mi a manócska ütött Tim Burton bácsiba? Pillanatok alatt változott meg a véleményem! A könyv első száznéhány oldala szinte ugyanaz, ezután következnek a szarvashibák. Például - SPOILERVESZÉLY - Olive és Emma különlegessége felcserélődött. Ezen akadtam ki a leginkább, mert engedtem, hogy ez a csibész filmrendező megkeverjen. Szóval így lett a "legjobb adaptációs mozicsodából" egy "Jaj, hagyjuk már, mi a szöszöm ez? A könyvhöz képest smafu" - film. Ha rám hallgattok, akkor olvasás közben a saját fantáziátokra hagyatkoztok és próbáljátok elfelejteni a film által elétek tárt készen kapott világot.
Vegyünk egy kanyart a történet felé. Nagyon tetszett, hogy a gyerekeket nem szuperhősként kezeli. Gyönyörűen kirajzolódik az emberi természetük, minden esendőségükkel és leginkább a lelkük. A tiszta gyermeklélek - függetlenül az életkoruktól. A bohóckodás, a rácsodálkozás, az őszinte érzelemvilág vagy a kegyetlenség. Ahogy kilépnek az ő világukból a mi valóságunkba, úgy bontakoznak ki, mint a fészekből kirepülő madárkák - kissé hardcore verzióban. :-) Talán emiatt értékelem ennyire a pozitív jellemfejlődésüket.
Ami a kivitelezést illeti, hihetetlen igényes munka! A design szemrevaló, és a tudat, hogy a fényképek valóságosak, minimális utómunkát kaptak, hát ez elég para, de pontosan ez teszi különlegesség, izgalmassá! A külcsín és a belbecs harmonizál. Maga az ötlet is tetszik, hisz lényegében a fényképekből inspirálódva hozott össze Riggs egy nem akármilyen trilógiát. Apropó, trilógia! Ezer szerencse, hogy 3 részes. Olvasás közben éreztem, hogy nincs egyensúlyban a könyv tagolása. Elnyújtott, nagyon mélyen részletezett bevezetést követ egy viszonylag összecsapottnak tűnő befejezés. A kettő között nem igazán találtam átmenetet, vagy ha volt is, nem hangsúlyosan. Remélem, a második kötet minden ilyen meglátásomra rácáfol! Meglepetést akarok! ;-)
Kedvenc mondatok, párbeszédek:
"Ha valaki nem engedi be az embert, egy idő után már nem kopogtat. Érted?"
Vegyünk egy kanyart a történet felé. Nagyon tetszett, hogy a gyerekeket nem szuperhősként kezeli. Gyönyörűen kirajzolódik az emberi természetük, minden esendőségükkel és leginkább a lelkük. A tiszta gyermeklélek - függetlenül az életkoruktól. A bohóckodás, a rácsodálkozás, az őszinte érzelemvilág vagy a kegyetlenség. Ahogy kilépnek az ő világukból a mi valóságunkba, úgy bontakoznak ki, mint a fészekből kirepülő madárkák - kissé hardcore verzióban. :-) Talán emiatt értékelem ennyire a pozitív jellemfejlődésüket.
Ami a kivitelezést illeti, hihetetlen igényes munka! A design szemrevaló, és a tudat, hogy a fényképek valóságosak, minimális utómunkát kaptak, hát ez elég para, de pontosan ez teszi különlegesség, izgalmassá! A külcsín és a belbecs harmonizál. Maga az ötlet is tetszik, hisz lényegében a fényképekből inspirálódva hozott össze Riggs egy nem akármilyen trilógiát. Apropó, trilógia! Ezer szerencse, hogy 3 részes. Olvasás közben éreztem, hogy nincs egyensúlyban a könyv tagolása. Elnyújtott, nagyon mélyen részletezett bevezetést követ egy viszonylag összecsapottnak tűnő befejezés. A kettő között nem igazán találtam átmenetet, vagy ha volt is, nem hangsúlyosan. Remélem, a második kötet minden ilyen meglátásomra rácáfol! Meglepetést akarok! ;-)
Értékelés: 4,5 / 5 csillag
Újraolvasnám? Határozottan igen.
Legkedvesebb karakter:
Olive Abroholos Elephanta, igazán megszerettem a természetét, a játékosságát.
Olive Abroholos Elephanta, igazán megszerettem a természetét, a játékosságát.
Kedvenc mondatok, párbeszédek:
"Ha valaki nem engedi be az embert, egy idő után már nem kopogtat. Érted?"
- Várj itt!
- A francba! Minek?
- Mert százkilencvenöt centi vagy, zöld a hajad, nagyapám pedig nem ismer és rengeteg lőfegyvere van.
- A francba! Minek?
- Mert százkilencvenöt centi vagy, zöld a hajad, nagyapám pedig nem ismer és rengeteg lőfegyvere van.
:-)
Kérdésem hozzátok:
Gondolkoztatok már azon, hogy Nektek mi lenne a különleges képességetek?
Gondolkoztatok már azon, hogy Nektek mi lenne a különleges képességetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése