A különlegesekről.

Ransom Riggs: Üresek városa & Lelkek könyvtára

- Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei II. és III. kötet - 

A tolvajt az akasztás előtti este

A hóhér barátilag fölkereste:

Holnap reggel, úgy kilenc óra táján

Miszlikbe váglak, szóval, kérlek várj rám.

Bőröd lenyúzom és pokolra küldlek,

Hogy a lassan izzó parázson sülj meg.

(...)

FOGÁS LESZEL AZ ÖRDÖG VACSORÁJÁN!

Hűha. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy ez "felnőtt életem" egyik legnagyszerűbb meséje. Ma végeztem a Lelkek könyvtárával (ez a befejező kötet) és - bár mosolyogtam a végén, úgy éreztem, ezek a kis különleges kalandorok nagyon fognak hiányozni. Még Enoch is a maga smirglipapír stílusával. Néha nagyon irritált. De ne ugorjunk rögtön a végére, kezdjük a közepén. Az első könyvről már olvashattatok a blogon (emlékeidet felfrissítheted a linkre kattintva), de a második ill. harmadik könyvvel még adós voltam - eddig.

1940. szeptember 3. 

A különleges gyermekeket szörnyek fenyegetik.

Egyetlen ember mentheti meg őket - de ő
madárteste foglya maradt.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket... Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben. 

A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót. 

Események áradata. Egy másodpercre sem lankadt a figyelmem.
2 nap. Volt oldal, nincs oldal. Vége. Slusszpassz.
Őrület, pedig nem is faltam a lapokat.
Ez hiányzott nekem az elsőből. Az izgalom, a váratlan fordulatok! Mit ne mondjak, belehúzott az író, az Üresek városa a trilógia szívét adja, de a Lelkek könyvtárával teszi fel a Vándorsólyom-történetekre a koronát.

Az eleje vontatottan indult, nagyon drukkoltam, hogy legyen valami áttörés. Végül lett is, szépen beindultak a dolgok, az egész mű lüktetett. Szépen lehetett érzékelni a fokozatosságot. Na, a vége aztán feltette az i-re a pontot! Oké, sejteni lehetett, hogy dráma, az lesz, hisz fel kellett vezetni a harmadik kötetet, de na... erre nem számítottam! Becsszó, nem spoilerezek. Az arcom viszont megnéztem volna kívülről. Talán arról is regényt lehetett volna írni. :-)
Mindig azon a véleményen voltam, hogy a jó könyv kizökkent a hétköznapokból. Lehet, hogy újra szerelmes leszel, vagy hihetetlenül vidám. Esetleg borsózni kezd tőle a hátad, megríkat... rabul ejt, földhöz vág, letaglóz, felemel, gyógyít. Mindegy, csak történjen általa valami, ami kicibál a monotóniából, a szürkeségből. No, nálam valami hasonló folyamatot indított el az Üresek városa.
Annyira drukkoltam, hogy sikerüljön visszahozniuk Vándorsólyom kisasszonyt maguk közé, hogy Jacob győzze a saját démonait, a félelmeit. Hogy végre feküdjenek már le Emmával, mert folyamatosan csak csókolózáson járt az eszük (tudom, Jacob 16... de nekem vagy 25 évesnek tűnt a karakterfejlődése miatt, ti nem éreztétek így?). Millardért is aggódtam. Nagyon a szívemhez nőtt, Hugh is a maga kis Henry méhecskéjével. Enochot pedig néha fejbe tudtam volna kólintani valamivel... baráti jó szándékból.

Nagy szerencse volt, hogy ott pihent mellettem a Lelkek könyvtára. Ha várnom kellett volna rá, valószínűleg már kívül hordanám az idegvégződéseimet.

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában. 

A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezek a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa.

Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt. 

Oké, ha már a fényképeknél tartunk: kezdtek zavarni, elvettek az élményből. Ragaszkodom az saját rémséges fantazmagóriáimhoz, a saját fejbeli filmemhez, és a fotók - kétségtelenül érdekesek, ezt mind egy határozott vonallal áthúzták. Tény, hogy kivételes a kötetek megjelenése, felépítése, ám a képekből sokkal-sokkal kevesebbet illesztettem volna a szövegbe. Néhol feleslegesnek, erőltetettnek gondoltam, volt arra is példa hogy a szöveghez képest későbbi lapon jelent meg a fénykép és nem tudtam kapásból hova tenni.

Egyébiránt, ahogy azt már leírtam, a Lelkek városa a trilógiai megkoronázása. Riggs szerintem mesterien vezette a szálakat, igazán lebilincselő história kerekedett belőle. Emelem kalapom!

Most azokhoz szólnék, akik olvasták a könyvet. - SPOILERVESZÉLY - Szerintetek Hugh barátunk hogy szerzett egy egész méhrajt, ha egy nyomornegyedben voltak, ahol az élet egyetlen jelét talán a csatornában úszkáló moszattelepek mutatták? :-)
Nem költői kérdésnek szántam, várom a válaszokat.

Értékelés: 5 / 5 csillag

Újraolvasnám?
Igen, többször is. Ha nagyon hiányoznak, valószínűleg újra nekilátok.